|
„Ne bánd édes virágom, hogy így élem világom…!” - portréinterjú Majorosi Mariannával
|
|
2009-08-13 21:58:57
|
|
|
 Édesanya. Énekes, táncos. Pedagógus.
Majorosi Marianna a Csík zenekar nélkülözhetetlen tagja.
Életútja minden nő számára példamutató.
Karrierről, családról, tervekről beszélgettünk.
- A nagyközönség énekesi oldaláról ismeri legfőképp, holott nem is olyan rég hivatásos táncosként dolgozott. Meséljen kicsit erről!
|
|
|
|
- Kilenc évesen kezdtem táncolni Békéscsabán. Párhuzamosan természetesen énekesi feladataim is voltak, énekkarba jártam. Mikor az Óvónőképzó Főiskolát végeztem Szarvason, felvételit hirdettek az Állami Népi Együttesbe. Akkor kerültem oda. Tíz évig hivatásos táncos, abból négy évig a női kar asszisztense voltam.
- Mikor vált fontosabbá az éneklés a táncolás mellett?
- Az éneklés végig nagyon fontos volt. Talán nem tudatosan, de belül mindig is inkább erre vágytam. Az énekesi lehetőségek pedig jókor találtak rám. 2000-ben megszületett az első fiam, így a táncos karrier végleg véget ért. A gyerkőceim kizárták a lehetőségét annak, hogy hivatásos táncos maradjak.
|
 - Említette már, hogy pedagógusi végzettsége is van.
- Igen, óvónői és táncpedagógusi diplomát szereztem, a kettőt ötvözve ovis néptáncot tanítok, illetve iskolás és felnőtt néptáncot oktatok, és most éppen van öt énekes magántanítványom is. Őket viszont csak otthon tudom fogadni.
- Énekesi karrierjében melyek a legfontosabb állomások?
- Legelőször is a kezdetek. ’94-ben kezdtem Bodza Kláránál énekelni, akinek nagyon hálás vagyok, sok olyan dolgot mutatott, amit azelőtt nem tudtam, éneklési technikákat sajátítottam el nála. Ugyanebben az évben a Népművészet Ifjú Mestere címet is elnyertem. Ennek kapcsán két remek zenekarral is összefutottam, a Magyar Tambura Bekecs és CSík zenekarral. Ahogy ezeknek a bandáknak az élete alakult, úgy alakult az én pályám is. Nagyon szép dolgokkal foglalkoztunk, például Balla Antal adatközlő dallamait dolgoztuk fel Jobbágytelkéről, aki már sajnos nincs köztünk. 2000-ben következett egy fontos fordulat, a Csík zenekar egyre többször igényt tartott a közreműködésemre. Ekkor kezdett összefonódni a sorsunk. Ezen kívül, ami számomra még különösen fontos, hogy 2005-ben megjelent a saját albumom, ahol a Bekecs és a Csík zenekar közösen, felváltva kísér. Ez a Jól gondold meg kislány című lemez.
- Időközben pedig a népdaléneklés mellett világzenésszé, világzenei énekesnővé vált. Mennyire volt könnyű ez a váltás? Milyen új hozzáállást kíván ez a szerep?
- Ez valóban fontos kérdés, azonban nem volt szükség új magatartásformára. Bár voltak stílusjegyek, melyek számomra újként hatottak, hisz más a hangkészlete, mások a dallamfordulatai egy világzenei számnak, mégsem jelentettek nagyobb átállást számomra. Fontos a természetes hangvétel. És különben sem törekedtem a váltásra, hisz, ha magyar népzenei betét hangzik el ilyen jellegű dalainkban, az autentikusan hangzik el. Próbáljuk ugyanúgy tenni a dolgunkat, mint azelőtt, nem lettünk a magunk számára mások. Ha valami mégis változott, az a külsőségekben mutatkozik meg. Igényesebb a színpadtechnikánk, illetve én például az öltözködésemmel alkalmazkodom: már nem csupán népi iparművészek ruháit veszem fel fellépésre.
- A rajongótáboruk is bővült, nagyobb figyelem veszi körül a Csík zenekart és tagjait. Hozott ez valami változást a művészetükben?
- A közönség minden zenész életében nagyon fontos. Nélküle egy szobában is muzsikálhatnánk. Ezért mindig is igényesen, odafigyelve, tartalommal válogatjuk dalainkat egy koncertre. Jani (szerk. Csík János) a szellemi vonal megalkotója, igyekszik, igyekszünk egy témakör köré fűzni a fellépést. Így a legfontosabb cél, hogy a ma emberének mit üzenhetnek ezek a dalok. Mert bizony vannak olyan nóták, melyek egy mindennapi embernek nem mondanak semmit, hiszen nincsen tisztába mondjuk az aratás témakörével, nem ismeri az ezzel kapcsolatos eszközöket, szokásokat. Ezért próbálunk a huszonegyedik század gondolataival, gondjaival foglalkozni, akár verseken keresztül is.
|
|
- E szép feladatok mellett azonban van egy még szebb hivatása is, három kisgyermek anyukája. Hogyan tudja összeegyeztetni ezt a többi tennivalóval?
- Leginkább sok szervezéssel! De természetesnek vettem, hogy ez az elsődleges feladatom. Legfontosabb az ő biztonságuk, hogy ott legyek, ha kellek, ha betegek. Ugyanolyan figyelmet kapnak tőlem, csak épp más időbeosztással. Legtöbbször, ha tudom, akkor magammal hozom őket a fellépésre. A férjem is hivatásos táncos, tehát a gyerekeink számára természetes ez a közeg, ebbe születtek bele, nem okoz nekik nehézséget. Az azonban számomra szent időszak volt, hogy míg három évesek nem lettek, míg nem kezdtek óvodába járni, addig otthon maradjak velük.
- Visszakanyarodva kicsit az éneklés felé; van-e olyan dal melyet ars poeticájának tekint?
- Óriási anyagról beszélünk, rendkívül szerteágazó a magyar népzene és stílusai, ezért szinte lehetetlen volna választani. Persze van két-három dal mely jobban a szívemhez szól, az új stílusú zenét nagyon szeretem, a kis-magyarországi tájegységeket mind nagyon kedvelem, Erdélyben talán Magyarszovát dallamvilága a legkedvesebb a számomra. Amit talán mégis ars poeticamnak tekintek, az a Jól gondold meg kislány dalai, gondolatköre, önállóságomnak ott próbálok hangot adni. Annak, hogy egy nőnek is szerepe van a világban, hogy elengedhetetlen, hogy rendezett legyen a családja, hogy rendben legyen a barátaival, embertársaival való viszonya, és hogy ne csak magára figyeljen, hanem környezetére is. A körülöttem élők példája alapján alakult a lemez anyaga, a magam és ismerőseim élete inspirálta a cd-t.
- E sok szép gondolat és törekvés mellett még mi mindent szeretne elérni a jövőben?
- A zenekarral maradni, a családommal sok időt együtt tölteni. A zenekar értékét, „kapósságát” megőrizni. Illetve tervezem a lemezemnek a folytatását is, a gondolatsor másik részét szeretném kibontani. Nem vagyok lemezgyártó típus, ha valami komolyabb megérik, akkor azt szeretném rögzíteni. Mindezek mellett pedig megtartani a közönség szeretetét.
Asztalos Emese
|
|
|
|
<<< vissza
|
|
