|
Stimmolnak a táncházszervezők Pécsett
|
|
2009-10-25 12:48:33
|
|
|
 Hírek és érdekességek a déli végekről című rovatomat olvashatjátok. Régóta járom a népzenészek és kultúra-fogyasztók rögös útját Baranyában, de eleddig ritkán tapasztaltam, hogy az azonos műfajban mozgó rendezvényszervezők összeültek volna, és közösen, egymásra való tekintettel alkották volna meg az új évadot. Pedig most éppen ez történt. Ráadásul ezek a valakik szemtelenül fiatalok.
Bogárdi Aliz(BAL): - Egyedülállóan oldottátok meg a 2009-2010-es magyar táncházas évadot, ami Pécset illeti. Kik a tagjai szervező „bizottságnak”?
Bergics András (BERG): - Először is: nemcsak táncház-szervezésről van szó.
|
|
|
Úgynevezett tánckörök is szerveződnek, ahol néptáncot oktatnak kezdőknek és haladóknak is. Elég sokan vagyunk. Külön kiemelném Bende Istvánt és Gál Dávidot. István főleg a Boszorkány utcai, kollégiumi táncházakat szervezi, Dávid pedig a Rókus utcában, az Egyetem épületében működő, az előbb már említett táncköröket vezeti. Itt kaptunk ingyen termet.
|
|
BAL: - Mi a te választott feladatod, és hogyan alakul ez az évad?
BERG: - Én is táncházakat szervezek, még hozzá olyanokat, amelyek szélesebb rétegeket céloznak meg. A mi bázisunk jelenleg a Pécsi Ifjúsági központ Ifjúsági Háza. A fő célunk ténylegesen az, hogy minél több új embert nyerjünk meg a táncházmozgalomnak, és hogy népszerűsítsük ezt a műfajt. Ebből a szempontból próbáltuk kialakítani az új évadot. Nagyjából két hetente lesznek nagy táncházak, minden héten van folk kocsma – van, mikor több is működik párhuzamosan. Ha valaki Pécsett jár, érdemes ránéznie a Folkrádió naptárára, hátha talál magának valamit aznapra. Nagy örömünkre egyébként rendkívül aktívak az újonnan alakult tánckörök. Van egy csoport, amely csak kezdőkből áll. Itt a rendszeresen jelenlévők egy év alatt alapszinten elsajátíthatják azokat a táncokat, amelyekre a táncházakban általában szükségük lehet. Ez tulajdonképpen gyorstalpaló. Van egy másik együttes is - itt a haladók építhetik tovább tudásukat. Ráállnak egy táncrendre, és fél éven keresztül csak azzal foglalkoznak. Megpróbálnak elmélyülni benne. Felvételeket néznek, és hallgatnak, megfigyelik az egyes táncos egyéniségek mozgását, stílusát, egészen finom elemeire bontva a dolgokat. A Rókus Tánckör, amely táncolni vágyó fiatalok saját szervezésében jött össze, már harmadik éve működik. Ez is igen népszerű. Itt konkrétan olyan társaság dolgozik, akik kezdettől együtt vannak, és mondhatom: túlléptek a kezdő szinten.
BAL: - Jellemzően milyen magyarországi dialektusokat fog át a táncos élet Pécsett?
BERG: - Mindig vannak kedvencek, de mi azért igyekszünk a lehető legtöbb félét megmutatni. Jelenleg tapasztalható egy erőteljes törekvés például arra, hogy felelevenítsék a baranyai táncokat. Tudvalévő, hogy ez fehér folt a táncházmozgalom történetében. A kalotaszegi is rendkívül népszerű, ez a táncanyag a haladó csoportban. A moldvai pedig az, ami a legtöbb ember számára vonzó lehet. Nem hiába vannak mindig sokan a moldvai táncházakban – pedig oda még belépőt is szedünk.
|
|
BAL: - Gyermekkorod óta mozgolódsz ezekben a körökben. Hogy látod: milyen a tendencia az utóbbi években? Mennyien, kik és milyen mélységben vesznek részt a táncház-mozgalomban Pécsett?
BERG: - Alapvetően azt látom, hogy mikor elkezdtem táncházba járni, hihetetlenül sokan voltak ott – rendszeresen. Ezeket még Banyáék szervezték a belvárosban. Sok ember, sok fiatal, sok érdeklődő volt. Pályázatok útján számos vendég zenekart tudtak ide szervezni. Gyakorlatilag az összes valamire való erdélyi zenész megfordult városunkban. Aztán ennek egyszer csak vége szakadt. Elmúltak a pénzek, nem hívtak, csak pécsi zenészeket, és a lelkesedés alább hagyott. Két évig semmi nem történt. Majd elértem abba korba, hogy önállóan elkezdhettem táncházakat szervezni, és el is kezdtem: szinte a semmiből. Hangsúlyoznám, hogy a magyar táncházakról beszélek. A horvátok például az alatt a két év alatt is, előtte is és most is mindig megtartják az összejöveteleiket. Ami minket illet, sokáig nem találtuk a helyünket. Pénzügyi és egyéb nehézségeink is bőven akadtak. A táncházak látogatottsága igen hullámzó volt, és sok mindent kipróbáltunk. Ez az első év, hogy az Ifjúsági Háztól támogatást is kapunk a munkánkhoz. Számomra, bevallom, kifejezetten idegesítő, amikor a helyi vagy országos újságokban azt olvasom, hogy néhány napos nem-néptáncfesztiválokra sok milliós nagyságrendű támogatásokat juttatnak, és ide-oda tűnnek el hihetetlen nagyságú összegek, miközben a népi műfajra szinte semmit nem szánnak. Tavaly ugyan volt egy sikeres pályázat, a Tengertánc – ebből sikerült néhány vendéget meghívnunk, de idén nem nyertünk semmit. Így megy ez.
BAL: - Van-e kapcsolat az „öreg” táncházasokkal?
BER: - Az a tapasztalat, hogy kezdenek el-ellátogatni a megmozdulásainkra. Ennek nagyon örülök. Ilyenkor sokat beszélgetünk – a múltkor is megjegyezték, hogy rég nem volt ekkora táncház Pécsett. Persze nem kell ezzel megelégedni: lehet még fejlődni. Talán igény is van rá, és én úgy érzem, ha elég elszántak vagyunk: a kevés lehetőségből is sokat tudunk kihozni.
Az ifjabb Bergics még eldícsérte nekem a kaposvári Juhos, meg a pécsi-bonyhádi Büdös Vornyik zenekart, akik mindig nyitottan, együttműködően állnak a felvetődő kérdésekhez, és szívvel-lélekkel muzsikálnak, amikor szükség van rájuk. Hát íme az új, feltörekvő táncházas nemzedék a déli határvidékről – hangosodhat a nótájuk, és fog is. Pláne, hogy előbb mindig összestimmolnak, csak az után csapnak a húrok közé.
Bogárdi Aliz, Pécs
|
|
|
|
<<< vissza
|
|
