Fesztiválok, karneválok, „Magyar napok”, városi, illetve céges rendezvények, táncházak, táncjátékok külföldön és itthon… Az idén is kitett magáért a Debreceni Hajdú Táncegyüttes. A Népművészet Európa-díjával és a Csokonai Vitéz Mihály-díjjal kitüntetett tánckar 55. évfordulója kapcsán meghívást kapott Kanadába, a Mondial des Cultures rangos nemzetközi folklórfesztiválra, valamint a megye kulturális delegációjának részeként Japánba is.
Büszke és derűs tekintetek fogadtak a Debreceni Hajdú Táncegyüttes székházában, abban az épületben, ahol már évtizedek óta ropják, s ahol a miliő továbbra is magával ragadó. Rózsavölgyi Bálinttal, az együttes szervezőjével, táncosával beszélgettem.
Júliusban Drummondville-ben, a 11 napos fesztiválon ti képviseltétek Magyarországot, s ráadásul beválasztottak benneteket a fesztivál legjobb együttesei közé. Elképzelem a hangulatot, s a tömeget a színpadotok előtt… Hogyan tálaltátok a régmúltból eredő sokrétű magyar kultúrát, hagyományokat és szokásokat?
Ez a rangos fesztivál alapjában véve egy multikulturális rendezvény. A látnivalók döntő részét néptánc tölti ki, de emellett párhuzamosan több program is zajlik (gyermekfoglalkozások, esti show-k, rock-, jazz- és komolyzenei koncertek). Mivel a CIOFF által támogatott rendezvény a világ öt legnagyobb fesztiváljának egyike, így alapvető követelmény, hogy az együttesek autentikus néptáncot és népzenét adjanak elő. További elvárás a közönség táncokba, előadásokba való maximális bevonása, hiszen a cél, a különböző kultúrák megismerése, a közreműködéssel érhető el leginkább.
Ilyen szervezői igényekhez, valamint a közönség kívánságaihoz alkalmazkodva a fesztiválpark különböző színpadain naponta több bemutatóval, animációval szórakoztattuk a résztvevőket. Az együttes színpadi repertoárja szerencsére nagyon széles, így a 11 nap alatt rengeteg koreográfiát mutattunk be. Azokat a számokat, amelyek nagyon tetszettek a közönségnek, természetesen többször is előadtuk. Például unikumnak számított a hortobágyi pásztortáncunk a bothasználat és a viselet miatt, de nagyon tetszettek a szilágysági férfitáncok is. Az úgynevezett interaktív folksátorban zajlott a tánctanítás, ahol egyszerre több száz vendég tanult hajdúsági, somogyi táncokat, játékokat. Egyébként rajtunk kívül még mexikói, paraguayi, jakut, tajvani, grúz, skót, görög, szerb, izraeli, quebeci, csoportok mutatták be hazájuk kultúráját.
Több zenekarral is kapcsolatban vagytok, Kanadában ki húzta a talpalávalót?
A Szeredás Népzenei Együttes az állandó zenekarunk, a turnéra azonban a Pajtás Zenekar kísért el minket.
Fellelhető az egyik ismert internetes oldalon egy olyan videó, amelyen jazz- zenére táncoltok.
Az egyik este Florence K. jazzénekesnő egész estés koncertet adott, s felkérte a fesztiválon részt vevő tizennégy együttest, hogy egy-egy szám erejéig hozzanak létre a zenekarával egy közös produkciót. Ott helyben kellett koreográfiát kreálni, nyilvánvalóan a zenéhez igazodva. Mi nyolc fiúval egy autentikus elemekből álló rögtönzött koreográfiát raktunk össze, és a dalhoz igazodva napszemüvegben, fehér ingben táncoltunk. Hatalmas sikere volt, mi élveztük Florance K. hangját, a zenét, ő a produkciónkat, a közönség pedig tombolt.
Beválasztottak benneteket a fesztivál legjobb együttesei közé. Ennyire nagy sikeretek volt?
Valóban minden fellépésünkkor lelkes közönség vett körül bennünket és meglepően nagy volt az érdeklődés általában is a magyarok, illetve a magyar kultúra iránt. Mivel beválasztottak a legjobb együttesek közé, egy gálaműsor keretein belül még teljesebb képet adhattunk a Kárpát-medence hagyományaiból, a különböző tájegységek táncaiból.
A fesztivált megelőzően Toronto egyik színházában a kint élő magyarok előtt szerepeltetek, majd a Kanada Day-en, Kanada nemzeti ünnepén Toronto belvárosában is felléptetek. Hogy fogadták a magyarok? Meghatódtak, mit jelentett ez nekik, hogy láttad?
Személyesen kaptunk meghívást a torontói Kodály Együttestől és a barátkozás, városnézés mellett június 30. napján Toronto egyik színházában tartottunk egy egész estés előadást, így aki kíváncsi volt ránk, jelen volt. Az első felvonásban válogatást mutattunk be a Kárpát-medence táncaiból, a második felvonásban pedig a „Katonának kell menni a legénynek” című darabunkat adtuk elő. Az 1920-as és 40-es évek között a sorozást, rukkolást, hadifogságot és hazatérést felelevenítő mű előadása a táncosok számára is hatalmas élményt jelentett egy olyan közönség előtt, akik közül sokan még megélték ezt a történelmi időszakot és 1945, vagy éppen 1956 után hagyták el az anyaországot. Az előadás után rengetegen jöttek oda hozzánk megköszönni a műsort és a témaválasztást egyaránt.
Nem kell ennél nagyobb elismerés. 55 év elteltével tartalmas múlt, felelősségteljes munka van az együttes mögött. Több neves díjjal, sikeres szereplésekkel, fellépésekkel büszkélkedhettek. Amatőr együttes lévén hivatásról, megélhetési forrásról nem beszélhetünk, mégis fáradhatatlannak, kiéghetetlennek tűntök. Mi hajtja a csapatot?
A közösség az, ami mindig erőt ad a tánckarnak. A hobbinál már sokkal több az, amit csinálunk, az életünk része a tánc. Sajnos elkerülhetetlen a személyi változás, hiszen egy amatőr együttes mindig „mozgásban van”, az egyetem befejezése, a munkába állás alapvetően meghatározza azt, hogy ki meddig tudja vállalni azokat a plusz feladatokat, amit az együttesi munka jelent esténként a napi teendők után. Talán az időszakos megújulás miatt „friss” mindig az együttes, hiszen az táncol, aki még kedvvel és szeretettel teszi.
Ezek szerint az utánpótlással nincs gond.
Összesen több mint 400 fő táncol nálunk, az óvodás kortól a szenior korig. Évente kb. 60-70 fellépésünk, előadásunk van, melynek 80%-át a felnőttcsoport viszi 16-18 párral. Mivel mindenki megtanul minden szerepet, így bárki beugorhat esetlegesen a másik helyett. Az utánpótlással valóban nincs gond.
A fellépések mellett táncházakkal, táncjátékokkal is foglalkoztok, folyamatosan munkálkodtok, utaztok. Miből finanszírozzátok mindezt?
A kanadai turnénk költsége közel 8 millió forint volt. Nem tehettünk volna eleget a meghívásnak, ha nincs mellettünk az a néhány magyar folklórt szerető és fennmaradását segítő cég illetve magánszemély, akik támogattak bennünket. Még a megyei önkormányzattól jubileumi ajándékként kapott 1 millió Ft-ot is az útra használtuk fel. Külön köszönetet érdemel Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, hiszen az utolsó pillanatban az OTP Bank Nyrt. 1,2 millió Ft-tal járult hozzá ahhoz, hogy az utazás létrejöhessen.
Az együttes és a civil szervezetek működése egyébként általánosságban egyre nehezebb. Ténylegesen az éves működésért kapott megyei támogatásra, Debrecen város által kiírt pályázatokra, a NKA pályázataira, illetve az egyes fellépéseket szponzoráló, megrendelő cégek, magánszemélyek segítségére számíthatunk. Általában olyan megegyezések születnek, melyek értelmében a támogatók kérésére egy-egy céges, vagy városi rendezvényen műsort kell vállalnunk, tehát nem beszélhetünk a klasszikus értelemben vett mecenatúráról.
Mindig bebizonyosodik a kapcsolatok fontossága. A japán-magyar cserekapcsolat jubileumi évfordulóhoz érkezett. A Japánban zajló ünneplésnek ti is részesei voltatok.
2009. szeptember 16. és 25. között a Szeredás Népzenei Együttessel közösen a megye kulturális delegációjának részeként mutatkoztunk be Japánban.
Hajdú-Bihar megye és Toyama prefektúra kapcsolata több évtizedre tekint vissza. Az elmúlt évek során rengeteg művészeti csoport szerepelt már a virágzó kulturális cserekapcsolat keretében Toyamában, illetve Hajdú-Biharban. (A Debreceni Hajdú Táncegyüttes is bemutatkozott már 1993-ban.)
Idén szeptemberben a hivatalos megyei delegáció mellett a Magyar napok keretében az együttes képviselte a hagyományos magyar kultúrát, Hajdú-Bihar megyét és Magyarországot.
Az út hivatalos részének csúcspontja a 2009. szeptember 20. napján Hajdú-Bihar megye és Toyama prefektúra közötti kulturális együttműködési megállapodás ünnepélyes meghosszabbítása volt.
A szerződés aláírását követően az együttes adott nagy sikerű műsort a Tonami Cultural Centerben, illetve a Magyar Napok egy másik programja alkalmával a Szeredás Népzenei Együttes az önálló koncertet követően japán zenészekkel együtt mutatott be közös produkciót.
Célok, tervek, kihívások a jövőben?
Az együttes részt vesz a XXIV. „Kállai kettős” néptáncfesztiválon, ahol október 10-én este mutatja be versenyprogramját.
A közeljövőben folytatódik a munka, új táncjátékot állítunk színpadra és megpróbálunk eleget tenni a jövő évi felkéréseknek, meghívásoknak, ez persze nagyban pénzkérdés is.
