|
„Fő profilunk a minőség”
|
|
2009-11-25 02:28:53
|
|
|
 A Nemzeti Táncszínház 2001-ben nyitotta meg kapuit, azóta a magyar táncművészet bölcsője, székhelye. Idén Prima Primissima díjra jelölték. Török Jolánnal, a Táncszínház ügyvezető igazgatójával beszélgettem.
Bevezetésnek egy kis történelem. Mit kell tudnunk a Nemzeti Táncszínházról?
T. J.: 2001-ben alakultunk meg mint Nemzeti Táncszínház. Más néven már korábban is létezett „intézmény” Táncfórum néven, melyet Galambos Tibor hozott létre. Ő az egykori Budapest Táncegyüttes kiváló szólistája volt Molnár István alkotói korszakában. Neki köszönhető az, hogy belátták: a magyar táncművészet is megérdemel egy kőszínházat.
|
|
|
|
Milyen kapcsolatban áll a színház a néptánccal?
T. J.: Befogadó színház vagyunk, profi táncegyüttesek székhelye és telephelye. Olyan jelentős, a magyar néptánc vezető együtteseinek adunk otthont, mint a Honvéd Táncszínház, a Magyar Állami Népi Együttes, a Duna Művészegyüttes, az Experidance. Ezen kívül fontosnak tartjuk, hogy a vezető amatőr együttesek (évfordulók alkalmával) is felléphessenek színpadunkon.
|

Miben különleges a színház?
T. J.: Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a fellépő együttesek több korosztályhoz szólnak: vannak gyermek, ifjúsági és felnőtt előadásaink is, ezáltal eredményes, minőségi művészeti nevelést tudunk nyújtani. Kiemelném még, hogy egyes táncelőadásokat követően táncházakat is tartanak az együttesek. A célunk az, hogy megszűntessük a távolságot a néző és az előadó között, hogy közelebb hozzuk, megfoghatóbbá tegyük a színpadon látottakat. Pozitív visszajelzésekkel találkozunk a rendezvényekkel kapcsolatban: külföldi vendégeink között például már szájhagyomány útján terjed a hír, sokszor már úgy jönnek látogatók, hogy szeretnének ők is részt venni a táncházban, mert hallottak róla egy ismerőstől. De nemcsak egymás közt beszélnek rólunk, a szállásukon is. Éppen ezért egyes hotelekben is látható a programkínálatunk.
Ifjúsági előadások után pedig a diákok kérdezhetnek a koreográfustól az előadásról, táncokról, tájegységekről.
Élnek ezekkel a lehetőségekkel a nézők?
T. J.: Igen, abszolút.
|
 Van fő profilja a színháznak?
T. J.: Nincs fő profilunk. Minden stílusra nyitottak és fogékonyak vagyunk. Egy azonban mégis van. Fő profilunk a minőség.
Milyen gyakran vannak előadások? Milyen a telítettség?
T. J.: 2008-ban 400 előadásunk volt, közel 90 százalékos telítettséggel, azt hiszem, hogy ebben a gazdasági helyzetben is bizonyítottuk, hogy szükség van ránk.
Felmerült, hogy veszélybe kerülhet a Táncszínház
T. J.: 2009 áprilisában kaptam egy felszólító levelet, hogy készítsem el a színház kiürítésének ütemtervét. Az első kerületi önkormányzattól kaptunk egy három éves moratóriumot, úgyhogy addig nincs veszély.
És utána?
T. J.: A Magyar Vagyonkezelő ZRT. Biztosított minket arról, hogy ha esetleg megszűnne az intézmény, kapunk helyette egy másik ingatlant. Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy hol. Azt hiszem, hogy találtam egy igazán méltó helyet a Városligetben, a volt Körszínház helyén. Ha arra kerül a sor, ott felépülhet az új Nemzeti Táncszínház.
|
 Milyen programokkal kecsegtet még a színház?
T. J.: Táncelőadások mellett fesztiválokat is szervezünk, például a tánc világnapján rendezzük meg minden évben a Táncfórumot, melyre mindig egy külföldi elismert együttest hívunk meg.
Néptáncon kívül mire bukkanhat még a kíváncsi néző?
T. J.: A Táncszínház minden stílust befogad szélsőségektől mentesen: a klasszikus balettől a kísérleti táncszínházi produkciókig minden az étlapra kerül. Különösen fontosnak tartom, hogy új, szárnyaikat bontogató, profi együttesből kikerülő koreográfusok is megmutathassák tudásukat, alkotói tevékenységüket, gondolok itt például Horváth Zsófiára, Gombai Szabolcsra, Nemes Zsófiára… a sort még sokáig folytathatnám.
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a kulturális kormányzat úgy látta, hogy a Nemzeti Táncszínház harmadik intézményként beköltözhetett a Művészetek Palotájába, s ott folytassa kezdetektől kialakított stratégiáját. 100 napot kapunk minden évben, melyeken előadásokat szervezhetünk. Azt hiszem, hogy a Nemzeti Táncszínház is hozzájárult a Művészetek Palotája és egyáltalán a magyar táncművészet elismertetésének és köztudatba való beemeléséhez.
Varga Brigitta
|
|
|
|
<<< vissza
|
|