|
SZVORÁK KATALIN -Alternatív vallomás
|
|
2010-06-22 08:07:56
|
|
|
 Szvorák Katalin nevéhez több ezer koncert, rengeteg saját nagylemez, illetve vendégeskedés, valamint számos díj fűződik. A csendben értéket teremtők táborához tartozó népdalénekesnőt az idei különleges díjátadás miatt kerestük meg kérdéseinkkel.
Gratulálunk az Alternatív Kossuth-díjhoz! Mit jelent Önnek ez a díj, milyen érzés volt átvenni?
Az Alternatív Kossuth-díj váratlanságánál fogva igen nagy meglepetésként ért. Ehhez hasonló a tíz évvel ezelőtti Liszt-díj átvétele volt, amikor nyugodtan üldögéltem a székemen - gondolva egy miniszteri dicséretre -, s mikor a nevemen szólítottak a Liszt-díjjal társítva, alig találtam ki a pulpitushoz.
|
|
|
|
A mostani Alternatív Kossuth-díj is felkavarta kissé életem nyugalmát, mert eddig elég időm jutott gyermekeim tízóraijának készítésére, férjem hóbortjainak meghallgatására, több tucat növendékem tanítására, virágaim ápolására és most látom, mindez a rend kissé felborult. Egyébként a díj lelkemhez igen közel áll (akárcsak Pinc falu mindmáig egyetlen díszpolgári elismerése), hiszen egész életem is alternatív: falusi paraszt-, juhász ivadékként, palóc kisebbségiként, külhoni magyarként és elsősorban Budapesten a mai napig iránytűt kereső lélekként kóválygok. Alternatív életösztönöm is, mely elsődlegesen a családanya, az otthonteremtés, az érték, a minőség útját választotta. Alternatív minden, aki és ami körülvesz és amiről alkotok. Például: monomániám a közép-európaiság felvállalása sokszínűségével és mégis olykor hasonló dallamvilágával, de tudatosan békítem lemezeimen keresztül az ökuménia felé a különböző felekezetűeket. Még sorolhatnám az alternatívákat, de röviden nekem a díj a megbecsülésről és a szeretetről szól. Maga az ünnepi díjátadás is rendhagyó-alternatív volt. Nagyon izgatott voltam előtte, de látva az ismerős kedves arcokat, falumbélieket, ismeretlen tisztelőimet, műsort adó tanítványaimat, barátaimat, hihetetlen nyugalmat éreztem… De ami a legfontosabb, az öröm közös volt!
|
|
Tavaly jelent meg A nap megszentelése című lemeze, ami egy egyházsorozat harmadik része. Mi a különbség a három kiadvány között? Milyen jellegű dalok kerültek fel erre a lemezre?
Az egyházi lemeztrilógia három évvel ezelőtt indult útjára, melyek tartalmukban különülnek el egymástól, hogy majd egységes egésszé váljanak. Az első album, az Éneklő Egyház adventtől pünkösdig gyűjti össze az énekeket Mohácsy Albert feldolgozásában. A második lemez, a Mondj, szívem dalt című Mária énekeket és a magyar szenteket veszi sorra Bolya Mátyás és Szokolay Dongó Balázs olykor meglepő hangszerelésében. A harmadik CD-re a himnuszok, zsoltárok, imák kerültek, mely a Nap megszentelése címet kapta.
|
Pejtsik Péter hangszerelte a lemezt. Mennyire modernizálta a dalokat?
Péter a lemez dallamainak feldolgozásában, hangszeres kíséreteiben az európai zenetörténet számos időszakából, különböző stílusaiból, hagyományaiból merített. Igyekezett egyfajta stiláris összképet kialakítani a puritán hangszer összeállítással (csembaló, cselló, orgona, hegedű). Modernizálást leginkább a reggeli himnusznál érezhetünk, de mindig alázattal nyúlt az énekekhez.
Mit jelent Önnek a vallás?
Számomra igazodási pont, a világ erkölcsi rendjébe vetett hit, egy morális norma, lelki feltöltődés és kulturális örökség, melynek megőrzése és továbbadása emberi mivoltunk kötelessége. Katolikus létemre egyik fontos tézisem a más vallásúak iránti tisztelet, az ökuménia. Nem véletlen, hogy nyolcrészes lemezsorozatomban nemcsak a különböző nyelveket beszélők dallampárhuzamai csendülnek fel a Kárpát-medencéből, de mindig ügyeltem arra is, hogy a történelmi egyházak énekpárhuzamai is megszólaljanak eredeti nyelveken.
|
|
Vannak már ötletek a következő lemezhez vagy ez még távlati terv?
Folytatom a trilógiát az ökumené jegyében. Isten és a természet énekeit gyűjtöm össze, mely a Teremtő dicsérete címmel fog megjelenni május legvégén. Természetemnél fogva fontos a természetesség és a természet csodái mindig lenyűgöznek.
Milyen zenei példaképei voltak pályája indulásakor, illetve mennyiben változtak ezek a hatások?
Akármilyen furán hangzik, tinédzserként dagadó erekkel Kovács Kati számokat fújtam, imádtam az Illés Együttest, de az Omegát is. Hogy énekes lettem, nagyban hozzájárult ehhez Kovács Kati sugárzó egyénisége. S hogy mégis a népdaléneklést választottam, - egy operettes piruett után – az a fülekpüspöki Palóc Néptáncegyüttesnek is köszönhető, ahol elvarázsolt a tánc és a zene. Rögtön ráéreztem elődeim őserejére és a lelkemhez legközelebb álló letisztult zenei világra. A példaképeim nem változtak, mert ők hűek voltak - maradtak önmagukhoz. Örök élményem Rajeczky Benjamin - Béni bácsi - személye, akinek jóságos mosolya a mai napig biztatás számomra. Szomjas-Schiffert György huszita dallampárhuzamai útmutatásként szolgáltak. Ág Tibor bácsi hihetetlen gazdag gyűjtőmunkájának köszönhetően az ember csöndben fejet hajt és az általa rögzített dallamokat is próbálom életre kelteni és tovább adni. Amikor Budapestre kerültem, Budai Ilonka családias népdalköre adott vigaszt.
|
Van-e olyan dal (vagy akár több dal), ami az évek folyamán többletjelentést kapott, jobban a szívéhez nőtt?
Szinte minden dalban benne van a többlettartalom. Csak meg kell fejteni a kódot. Az évek múlásával az ember jobban ráérez a népdalok polifon üzenetére. Ez lehet aktuálpolitikai, freudi álomfejtés, saját sorsunk, életünk, érzésünk visszatükröződése, boldog boldogtalanságunk dalba foglalása. Ez a kérdés egy külön tanulmányt érdemelne.
Más érzés ma énekelni a mai közönségnek, mint mondjuk 20-25 évvel ezelőtt?
Talán annyiban más, hogy egykoron a közösségek nem voltak ennyire művileg szétforgácsolódva, sokkal nagyobb figyelem kísérte küldetésünket és az énekelt üzenet könnyebben eljutott a címzetthez. A mai zajos és manipulált világban nehezebb rátalálni a tiszta hangra, de lelki szüksége nagyobb, mint korábban.
Figyeli a mai népdalénekesek munkáját?
Igen. Távolról és magányosan figyelem nagy csodálattal magabiztosságukat, bátorságukat, rugalmasságukat, a különböző műfajokban való lubickolásukat. Most más szelek fújnak, trendek uralkodnak és ezeknek megfelelni nem könnyű. Nekem könnyű (és nehéz is egyben), mert megengedhetem magamnak a „kívülálló” szemlélődést.
Sajnálom, hogy Horváti Kata a népdaléneklés perifériáján dúdol, villőzik, viszont a kémiatudomány nagydoktora lett. (Lehet, hogy segített neki a dalolás?) A természetesség varázsával hat rám a fiatalok közül Bognár Szilvia, aki mellett én is megfiatalodtam együtténeklésünk során.
Tanítással is foglalkozik. Mennyire nyitottak a mai fiatalok a népi értékek megismerésére? Fontosak még a gyökere(i)k?
15 éve tanítok a szentendrei Vujicsics Tihamér Zeneiskolában és számomra ez egy sikertörténet, mert hihetetlen nyitott szívvel és lélekkel érdeklődnek a gyereke a népdalok iránt, így én a „sajátjaimat” nem érzem elveszettnek. Külön öröm, hogy az utolsó években 8 növendékem választotta továbbtanulásként a népdaléneklést és a többieket is egy életre megérintette. Ez évtől a Zeneakadémián is vendégtanítóskodom. Nagyon élvezem és reménykedem, hogy ezek a tehetséges fiatalok méltóképpen boldogulnak és boldogítják a jövendő nemzedéket.
Megváltoztathatja manapság az emberek gondolkodását egy-egy dal?
A művészeti ágak közül legérzékenyebben a zene, így a dal hat a leginkább az emberre és természetesen formálja is: érzelmileg, erkölcsileg és erősíti közösségi tudatunkat és gyógyít is!
A honlapján az Emlékkép-foszlányok címszó alatt pár szóval egy rendkívül gazdag és színes életút tárul elénk. Megosztana velünk egy-két kedves vagy emlékezetes élményt ezek közül?
Mindig szerettem a szokatlan helyszíneket, ezért boldogan emlékszem vissza, amikor washingtoni lovardában énekeltem, francia marhavásáron a marhákat szórakoztattam, némaságot fogadott német apácákat lábdobogásra késztettem, mankós emberekkel táncra perdültem a müncheni főkórházban, vagy beszakadt színpad mellet siratóztam Lombardiában.
Milyen zenét hallgat a szabadidejében?
Ez hangulatfüggő. Mindent hallgatok, de érték mentén. Ha diszharmóniában vagyok önmagammal, akkor Vivaldit, Mendelssohnt, Smetanát, Csajkovszkijt, Bartókot stb. hallgatok.
Az útról hazatérni vagy úton lenni?...
A kérdés nagyon költői: mindkettőre felelhetek igennel. Néha az az érzésem, hogy mindig úton vagyok, viszont csodálatos érzés egy hosszú út után hazatérni, megnyugodni, hogy újra elindulhassak új utakat felfedezni.
Milyen tervei vannak 2010-re?
A Teremtő dicsérete című albumom megjelenése után örülnék néhány lemezbemutatónak, de elsősorban optimistább, ígéretesebb, tervezhetőbb, békésebb eljövendőt kívánok magamnak és mindenkinek.
2010.
Valentin Szilvia
|
|
|
|
<<< vissza
|
|
