A 2006 óta működő Fabula Rasa nem csupán a hazai, hanem a környező országok népzenei elemeit is felhasználja, beolvasztja a saját világába, mindemellett úgy hagyományőrzők, hogy mellette naprakészen frissek és XXI. századian lüktetők. A zenekar énekesnője és hegedűse, Szirtes Edina válaszolt kérdéseinkre.
2006-ban alakultatok, majd 2007-ben megjelent az első lemezetek. Ennyire gyorsan egymásra hangolódtatok és megindult a közös munka?
Nem volt nehéz összehangolódni, hiszen négyen a zenekarból együtt nőttünk fel Szegeden. Egy iskolába jártunk. Együtt rakoncátlankodtunk, álmodoztunk. Akik később kerültek hozzánk (Balázs, Guszti) pedig minden bizonnyal már ismertük előző életeink valamelyikéből. Tudom, mindenki felvág ezzel egy kicsit, hogy bevágódjon, de mi barátok vagyunk. Ez nem mindig jó a komoly munka közben!!! Egyenesen rossz! Tényleg.
Hol, merre zenéltetek a Fabula Rasa előtt?
Valamennyien elég sok zenekarban játszottunk a Fabula előtt és elég sokféle zenét. ami most is így van. Néhányan a Fianna nevű zenekarban játszottak külföldön kelta alapú világzenét, nagy sikerrel. De próbálkoztunk a konzisokkal magyar népzenét feldolgozni könnyűzenei stílusban. Én inkább pop produkciókban működtem közre lemezeken, koncerteken (vokál, hegedű), de volt már akkor egy blues zenekarom ahol énekeltem, és elég sokat fesztiváloztunk. A mai napig működik ez a zenekar. A Fabula konkrét elődje egy Hajnal duó nevű formáció, amit Pállfy-Kopasz Zsolttal míveltünk. Vannak dalok, melyeket Zsolttal közösen írtunk az ő fantasztikus szövegeire, és még játsszuk koncerteken.
2007-ben indultatok az International Songwriting Competitionön. Milyen tapasztalatokat szereztetek, mit jelentett számotokra ez a verseny?
Az amerikai dalíró verseny egy igazi meglepetés volt. Az esélytelenek nyugalmával a testvérem nevezett be, aztán jöttek a levelek. Nem értetettem, de bevallom, elég jó érzés volt! De nem is ez a lényeg. Ha az emberek éneklik a dalainkat koncerteken, az az igazi "zsűriértékelés". Első helyezéssel!
Melyek voltak a tavalyi év legfontosabb mozzanatai a zenekar számára?
Minden év egyformán fontos azért, hogy minél többet játszhassunk, mert így találkozunk az emberekkel, és kialakulhat egy szeretetközösség, ami talán ez a legfontosabb. Úgy alakult, hogy akik megszerettek, vissza-visszajárnak, mesélnek, nevetnek, ők is a zenekar tagjai. Ez komoly! Nélkülük fabatkát sem ér az egész…
Ki(k) a dalszerző(k) a csapatban? Hogyan rakjátok össze a témákat, próbán alakulnak ki a dalok vagy számítógépen külditek az ötleteket egymásnak?
Szerzők? Erre nehéz válaszolni, mert a dalok javarésze hozzám fűződik, a szövegek pedig Balog Gusztihoz, és egy új barátunkhoz, akit Szabó Balázsnak hívnak. De - amint mondottam -, a Csindratta lemezt még közösen írtam Pállfy-Kopasz Zsolttal és Varga Kornéllal. A Pörgettyűn azonban már jórészt az én dalaim szerepelnek, egy bolgár népdalfeldolgozás szerepel csak rajta. Ám mindez mit sem ér, ha a barátaim nem játsszák el, nem teszik hozzá a kis szívüket, és főleg nem hisznek benne. Ezen mindig meg szoktam lepődni, más produkciókban is, milyen különös az, hogy a fejemben lévő összevisszaság valakinek tetszik, eljátssza és örül neki...
Ha egy-egy szóval kellene jellemezned a zenésztársaid, mit válaszolnál?
Igazak!
Ha egy dalt kellene választani a lemezről, amiben benne foglaltatik a Fabula Rasa lényege, melyiket választanád és miért?
Köszönöm ezt a kérdést. A Csindratta címűt. Nem is annyira zeneileg, hanem ez inkább egy világkép, innen bentről... a zene csak alibi... Meg kell tanulnunk tovább látni, vagy majd egyszer, ha megadatik, tovább mutatni. De addig rengeteget kell tanulni, gondolkodni.
Mi áll közelebb a szívetekhez a fesztiválkoncertek vagy a bensőségesebb hangulatú koncertek?
Egyszerű a válasz: egy bensőségesebb koncert, amire kevesebbszer van lehetőség, de majd! Volt már jó pár ilyen jellegű koncertünk, és ott nem a tánc meg a mulatság volt a jellemző, hanem az, hogy együtt sírtunk a közönséggel... Lényegesen halkabb is egy ilyen koncert, de jóval nagyobb dinamikai skálát járhatunk be. Szeretem.
A második lemezzel mi a helyzet? Láttam egy hírt, amiben 2008-as megjelenést írtak, aztán ideit, a honlapotokon sincs információ erről…
A Pörgettyű jelentem tisztelettel, elkészült. De nem egyszerű a történet, mert egészen pontosan Pörgettyű-Lankattyú a lemez címe, mely egy dupla lemezt takar, és ennek a Lankattyú része még készül. Az az érdekessége, hogy aki megvásárolja a Pörgettyűt és megtisztel egy koncertünkön (lemezzel a kezében) ajándékba kapja mellé a Lankattyút, melynek várható megjelenése november 1. Ez fontos, mert már nem egy, nem kettő nagyon kedves ember lebegtette kezében koncertünkön a Pörgettyűt, remélve a Lankattyút... mi természetesen szégyenkeztünk. De mindenkit feljegyeztünk és küldjük a lemezt illatos borítékban. (mosolyog)
A zenélés mellett mivel foglalkoztok?
Néhányan tanítunk a zenélés mellett, de amúgy csak zenélünk, meg nagyon szeretünk enni, inni, kirándulni, no és a filmek... Nagyon szeretek még térképeket böngészni. A Nagy Világatlaszt például. Ilyenkor olyan, mintha utaznék és nézegetném a Földet fölülről.
Számodra mi volt az első szerelem a zenével kapcsolatban, ami úgy igazán megérintett?
Nem emlékszem első szerelemre, mert akkor már zenéltem, amikortól egyáltalán bármire is emlékszem. Csak az első zeneművemre emlékszem, ami egy mesejátékhoz készült, első osztályos koromban. Mondtam, hogy zeneszerző szeretnék lenni, amire a felnőttek kedves mosollyal válaszoltak. Azt hiszem, valahonnan hoztam a szerelmet. Ajándékba kaptam onnan fentről. Nagyképűség ilyet érezni? Bocsánat!
Minek/kinek a hatására akartad a színpadi létet kipróbálni?
Nem tudom. Nem a színpadi lét a fontos. Nem. Hanem az, hogy kiadhassam magamból, mert szétfeszít. Fáj. Nyugalmat szeretnék. Ha egyszer elfogy, akkor végre megtalálom a békém. Addig bosszantom a környezetem. Bocsánat!
Manapság miket hallgatsz?
Arvo Part, Bartók Béla, Bobby McFerrin, Esbjörn Svensson, Jaco Pastorius, Ojos De Brujo, Pat Metheny, Thomas Newman, Vicente Amigo, Weather Report. Nagyon szeretem a rádiószínházat meg a hangjátékokat. És természetesen a népzenét (magyar, román, bolgár, örmény, indiai, kelta, cigány).
Mit szeretnétek elérni a zenekarral, milyen titkos álmok, kevésbé titkos tervek rejtőznek a gondolataitokban?
Nincs titkos álom. Koncertezni szeretnénk. Dalokat írni, melyeket énekelnek, melyekre sírnak, nevetnek, összetörik a szívük, majd gyógyírré válik...
Mi az élet értelme?
Nem hiszem, hogy pont én fogom megfejteni vagy rájönni... de eddig a szereteten kívül semminek nem volt értelme. Persze lehet, hogy én tudatlan vagyok. Nem… biztos, hogy tudatlan vagyok!!!
