|
Pravo!
|
|
2009-07-12 12:21:55
|
|
|
 Vajon mi olyan lenyűgöző és elvarázsoló a Balkán zenei világában…?
…mindenek előtt a dallamok lüktetése, a páratlan ritmusok. – vallja a Pravo zenekar.
A Pravo tíz esztendővel ezelőtt kezdte pályafutását.
Gera Attilával beszélgettünk .
- Azt írjátok magatokról, nagy utat kellett megtennetek, mire kialakult a zenekar mai arculata. Mit értetek ez alatt a nagy út alatt? Milyen állomásait emelnéd ennek az „utazásnak”?
.
|
|
|
|
- Első és legfontosabb dolog, amit meg kell említenem, hogy a zenekarból senki sem „balkáni” származású, kivéve talán Boros Csillát, egyik harmonikásunkat, aki édesanyja részéről valamelyest szerb származású. De ő az egyetlen vérbeli kapocs. Ezért kicsit döcögős tíz éven vagyunk túl, nehezen találtunk rá a saját hangunkra. Magyarországon nagyon remek képviselői voltak, vannak a szerb-horvát, délszláv muzsikálásnak, ez egyrészt nagy lökést is adott, másrészt bizonyos idő után rájöttünk, nem pontosan ez a mi műfajunk. Ekkor kezdtünk a bolgár és makedón zene felé fordulni.
- Közvetlenül mi irányította a figyelmeteket ezekre a zenékre, országokra?
- A zenekarban szinte kivétel nélkül mind Békés megyében születtünk. Azonban tanulni felkerültünk Pestre, és ekkor összetalálkoztunk a Jantra táncegyüttessel. Muszev Dancso, aki a táncosok egyik vezetője, különben pedig a Bolgár Országos Önkormányzat elnöke is, hallott minket muzsikálni, és felkarolt bennünket. Mi lettünk a Martenica, szintén bolgár néptáncot táncoló együttes kísérői is. Mára már nagyon közvetlen kapcsolat alakult ki a magyarországi bolgár kisebbség és közöttünk. Mi zenélünk nekik mulatságokban, fellépéseken, a fesztiváljaikon - például a Bulfesten (szerk.: balkán fesztivál) szinte házigazda szerepünk van.
|
 - Közelebbről is megismerhettétek tehát a bolgár nemzettséget. Mesélj róluk egy kicsit!
- Manapság sajnos pejoratív értelemben szokták azt a jelzőt használni, hogy „balkáni”. Én ebből azonban semmit nem tapasztaltam kint. Ha vendéglátásról van például szó, rendkívül családias hangulatot teremtenek. Nagyon élvezem az élet-szeretetüket is, amiből kicsit átvehetnénk mi magyarok is. Sztoikus nyugalommal tudják szemlélni a világot, amit itthon, a hétköznapokban nem tapasztalok. Hihetetlenül élvezik a táncot, kulturáltan mulatnak.
- Mi jellemző az ottani „folk életre”? Miben más, mint itthon?
- Náluk sokkal szervesebben jelenik meg a népzene, néptánc, a most divatos irányzatokba is beépült. Amit eljátszanak dudán, tamburán, harmonikán, azután hallható különböző pop, funky vagy groove feldolgozásban is. A dallam marad, csak a kíséret változik. Magyarországon ez másképpen történik. Mi kiragadtunk egy jókora szeletet a hagyományainkból, a 19-20. századból, és ezt a felgyűjtött időszakot próbáljuk konzerválni. De persze nálunk is vannak már próbálkozások más irányba, hogy a nem népzene kedvelő fiatalokhoz is eljusson valamilyen formában ez a kultúra.
|
- Ha már összehasonlítottuk a bolgár-magyar népzenét; egy magyar népzenéhez szokott fülnek kissé idegenek a balkán dallamai, ritmusai. Mi az, ami titeket mégis megragadott ebben a hangzásvilágban?
- A Pravo tagjai közt többen is klasszikus zenével kezdtük pályafutásunk. a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. Mikor pedig egy zenész – és velem is így történt – elér egy magasabb szintet a művészetében, elkezd érdeklődni más irányba, érdekli, mi veszi körül. Elsősorban a bolgár páratlan ritmus érintett meg, kihívásnak éreztem, hogy meg tudom-e csinálni? Tudtuk, hogy sokat tanulhatunk ebből a zenéből. A magyar népzene emellett pedig természetes volt számomra, beleszülettem a táncház-mozgalomba, például tizennyolc éves koromig néptáncoltam a békéscsabai Balassi Táncegyüttesben.
|
- Kanyarodjunk vissza a Pravo „történelméhez”. Milyen további fontos eseményeket kell megemlíteni a zenekarral kapcsolatban?
- A rögös úttal kapcsolatban még beszélni kell a tagcserékről is. Viszonylag új tagunk Chariton Charitonidis, aki görög fiú és kiváló táncos, a Duna Művészegyüttes tagja, mindemellett pedig remekül gajdázik. Tamburás csere szintén nemrég történt, Czirják Csaba személyében, aki egyébként kiváló jazz muzsikus, és a fehérvári „jazzkonzi“ tanára is. Ezen kívül szeretnénk minél több bolgár ajkú énekessel együtt dolgozni, hiszen itt is rendkívül fontos a szöveg, akárcsak a magyar népzenében. Volt szerencsénk megismerni Hadzsikosztova Gabriellát aki igen erős személyisége kapcsán nagy hatással volt a zenekarra, és énekesként is közreműködött a második lemezen.
- Két lemezen és egy filmszereplésen is túl vagytok már.
- Igen, 2008-ban jelent meg a második lemezünk. ’99-től 2007-ig a tanulópénz időszaka volt aminek az eredménye a Tűzön járó hangok c. lemez. A Határok nélkül – Bezpredelno című album (2008) összeállítása azonban szakmailag nagy élmény volt a zenekarnak. A megjelenés után úgy tűnt, osztatlan sikert arattunk. Ami a filmszereplést illeti: öcsém, Gera Gábor, a Megy a gőzös film zeneszerzője, ami a madridi nemzetközi fesztiválon első díjat nyert filmzene kategóriában. Mi is szerepelünk a filmben, illetve mi játszottuk fel a zenét hozzá. Itthon nem kapott nagy visszhangot az alkotás, de a film készítőivel jó viszonyban maradtunk.
- A Pravo alapító tagjai Boros Csilla, Tömösi Tamás és te vagytok. Neked viszont számos más zenekarban is helyt kell állnod, tagja vagy az Állami Népi Együttes zenekarának, Szalonna és bandájának, a Métának, a Gömbszörpnek… Hogyan tudod mindezt összeegyeztetni?!
- Leginkább sehogyan!
- És melyiket tekinted a legfontosabbnak?
- A családot próbálom… Két gyönyörű kislányt nevelgetünk a kedvesemmel. A zenekarok közt nem tudnék választani. A Pravo az szívszerelem, azt a sajátomnak tekintem. Az Állami Népi Együttes Zenekara szintén fontos munka, a legmagasabb szinten tudom képviselni a magyar kultúrát. A Méta zenekar pedig immár 25 éves múltra tekint vissza…
- Ha a közeli jövőre gondolsz, mik a legfontosabb tervek a Pravo-val?
- Ami nagy kihívás lesz nemsokára, hogy a Jantra együttest Bulgáriában, Szofiában, az ottani minősítő fesztiválon fogjuk kísérni, ahol zenekari számok is lesznek a produkcióban. Fel kell kötnünk a gatyát, bolgárokkal fogunk egy színpadon játszani.
- Ha pedig a távolabbi jövőre tekintesz?
- Itthon, Magyarországon nem lehet sokkal több lehetőséget találni, ami fontos esemény balkáni zene szempontjából, ott jelen vagyunk. Ezért próbálunk külföldön keresgélni. Lemezt is tervezünk, de azt inkább jövőre szeretnék megvalósítani.
Asztalos Emese
|
|
|
|
<<< vissza
|
|
